Ez egy film. És nagyon érződik rajta.

Az első pár perc után leesik, hogy itt most nincs idő finomkodni. Nem építkezik lassan, nem húzza az időt, hanem egyből beleáll, és végig visz magával. Sokkal tömörebb, sokkal direktebb, mint a sorozat volt.

És pont ettől működik.

Thomas Shelby közben teljesen más szinten van. Nem az a figura, akit az elején megismertünk, hanem valaki, aki már túl van mindenen, és ennek minden súlya rajta van. Nem beszél sokat, nem magyaráz – egyszerűen jelen van, és az egész történetet ő tartja össze.

A film egyik legerősebb része pont ez: nincs benne felesleges kör. Nincs kitöltés. Minden jelenet számít, és végig érzed, hogy van tétje annak, ami történik.

Ami meglepő, hogy nem csak azoknak működik, akik végignézték a sorozatot. Nyilván sok apróság jobban üt, ha képben vagy, de nem az van, hogy elveszel benne. Simán nézhető önmagában is.

És ez az a pont, ahol sok film elcsúszik – itt viszont eltalálták.

Ez most tényleg az a cucc, amit nem háttérben indítasz el. Hanem leülsz, megnézed, és amikor vége, akkor kicsit csak ülsz, hogy oké… ez elég kemény volt.

És közben végig ott van a kérdés: ez most tényleg lezárás volt?

Vagy csak most kezdődik valami új?